„Felelősek vagyunk” – írta, huszonöt évesen, amikor „a hárommilió koldus országában” határozta meg az értelmiségi fiatalok feladatait. Már ismert alakja volt a falukutató mozgalomnak, és azon munkálkodott, hogy a népfőiskolák segítségével a nemzet többségét alkotó parasztságból művelt, az ország dolgaiban részt vállaló, a saját ügyeiket önállóan intéző egyéneket, közösségeket teremtsenek.
Ugyancsak huszonöt évesen adta ki első nagyobb tudományos munkáját, A magyar nemzeti hivatástudat történetét. Ebben a nemzet és a kereszténység Szent István óta kialakult kapcsolatainak következményeit vázolta. A történelemben megvalósított helytállás körülményeit vizsgálta nagy hozzáértéssel és a történész teljes szakmai eszköztárának mozgósításával.
Ez a kettős elkötelezettség, a nemzet jelenére és múltjára egyidejűleg irányuló figyelem, a felelősségtudat a mai napig elkísérte Benda Kálmánt. Pályája elején ragyogó karrier lehetőségét adta neki: 1942-ben a Teleki Pál Tudományos Intézetbe került, ahová a humán és államtudományok művelői közül a legkiválóbbakat gyűjtötték össze. Az intézeti munka során került új elem az akkor még mindig csak harmincéves fiatalember tevékenységébe. Gondolatilag már korábban is foglalkoztatta ez az ügy, de a Teleki Pál Intézetben lett aktív részese annak, hogy a magyar történelem jelenségeit az egyetemes történelem összefüggései szerint mutassák fel az országon kívüli világ előtt.